Mostanában gyakrabban találkozhattok az eseményink között különböző elnevezésű meditációkkal. Ezzel kapcsolatban fontos néhány dolog tisztázása.
Először is, jógaoktatóként kötelességemnek érzem, hogy minél szélesebb rálátást biztosítsak a hozzám érkező gyakorlóknak magára a jógára. Ez egyáltalán nem egyszerű feladat, hiszen manapság nagyjából két sztereotípia él a köztudatban. Az egyik szerint a jóga unalmas, mert egész órán csak csöndben meditálnak, vagy mantrákat zümmögnek. A másik szerint csak az jógázhat, aki elég hajlékony és a nyakába tudja tenni a lábát. Egyikkel sem tudok ellenkezni, de egyik sem igaz így önmagában. Aki vagy ezt, vagy azt gondolja, biztosan nem volt még jógaórán. Aztán ott a közösségi média, ahol a csodálatosan csinos és alulöltözött jógik és jóginik különböző extrém pozíciókba csavarják magukat egzotikus sziklaszirteken, vagy pálmafákkal övezett tengerpartokon. Ez mind szép és szemet gyönyörködtető, viszont sokszor nekem a képhez írt szöveggel nem összeegyeztethető. /Első sorban ez az oka annak, hogy Instagramon már nem vagyok elérhető, egyszerűen nem szeretnék részt venni ebben a fajta képmutatásban./ De, ezt sem tudom és nem is kenyerem elítélni. Hogy miért nem? Mert sokaknak ez az első figyelemfelkeltő interakciójuk a jógával kapcsolatban. Egy szép képen egy szép ászana sokkal jobban felébresztheti az érdeklődést a jóga iránt az emberben, mint egy snassz képen törökülésben lehunyt szemmel ülők tömege. Valakinek az ászanázás is tökéletesen ki fogja meríteni a jóga fogalmát és azt mondja magáról, hogy igen, jógázok. Teljesen rendjén van. De van ettől tovább is. És ha eljutsz egy olyan órára, ahol ettől kicsit mélyebb dolgok is előkerülnek és megtapasztalod azt, az nagy valószínűséggel el fogja benned indítani az érdeklődést az ászanákon túli világ iránt is. És akkor lépjünk is tovább!
Másodszor - kissé önmagammal ellentmondó módon – nincs ilyen, vagy olyan fajta meditáció. Csak meditáció van. Ehhez szükséges először is az astanga jóga rendszer /nem összekeverendő az astanga vinyásza jógának nevezett dinamikus jógairányzattal/ ismerete. A nyolctagú rendszert, melynek hetedik tagja a meditáció, Patanjali Jóga szútráiból ismerhetjük meg. Következzen egy kis elmélet.
II.29. yama-niyamāsana-prāṇāyāma- pratyāhāra-dhāraṇā-dhyāna-samādhayo’ṣṭāv aṅgāni A jóga nyolc tagja: yama, niyama, āsana, prāṇāyāma, pratyāhāra, dhāraṇā, dhyāna, samādhi.
(yama – erkölcsi „tiltások”, niyama – erkölcsi ajánlások, āsana – testtartások, prāṇāyāma – légzésszabályozás, pratyāhāra – érzékek visszavonása, dhāraṇā – koncentráció, dhyāna – meditáció, samādhi – a meditáció legmagasabb foka)
A pontosabb megértéshez további két szútrát is meg kell ismernünk.
III. 1. deśa-bandhaścittasya dhāraṇā A koncentráció (dhāraṇā) az elme egy helyre rögzítése.
III.2. tatra pratyayaikatānatā dhyānam Abban [a koncenrációban] a megismerés folytonossága a meditáció.
„Manapság divattá vált „meditálni”. Az emberek leülnek egy fotelba és rágódnak valamilyen problémán, vagy konfliktuson, vagy álmodoznak, képzelődnek egy kicsit, és azt mondják, hogy „meditáltam”. Legtöbbször a különböző jógaórákon és táborokban végzett „meditációk” sem érik el azt a rendkívül tiszta elmeállapotot, amit Patandzsali ért ezen a kifejezésen. A meditáció alapja a koncentráció, vagyis az elme rögzítése egy kiválasztott tárgyon. Ameddig ez az állapot fennmarad, a tárgy tapasztalata ráhelyeződik az elmére, és így az elme egyre több ismeretet gyűjt a tárgy természetéről. A még pontosabb megértéshez meg kell vizsgálnunk a koncentráció és meditáció közötti különbségeket és hasonlóságokat. A koncentrációban az ugyanazon tárgyról való mentális módosulatok áramlása megszakadó, vízcseppek egymásutániságához hasonlítható. Vagy másként fogalmazva, mintha apró felvillanások sorozata lenne, még akkor is, ha folytonosnak érzékeljük. […] Két felvillanás között létezik egy mikro-tér és mikro-idő, ami lehetőséget teremt az elterelődésre más gondolatok irányába, és jelen van az akarat, egyfajta erőfeszítés is az állapot fenntartására. Ha sikerül a koncentráció állapotát legalább tizenkét prāṇāyāma hosszan, megszakítás nélkül fenntartani, létrejön e meditáció, melyben a tárgy megismerése, tapasztalata egyetlen, megszakítatlan folyamattá válik, az elterelődés legkisebb lehetősége nélkül! A tradicionális szóhasználat szerint; „úgy áramlik az elme, ahogyan az olaj folyik”. Vagyis megszakítás nélkül. Amikor a megismerés folyamatos, úgy tűnik, mintha egyetlen idea lenne jelen az elmében. Megszűnik az egyéni akarat, és az állapot önfenntartóvá válik. Egyetlen meditációs gyakorláson belül többször létrejöhet a váltás a koncentráció és meditáció állapotai között. Honnan tudjuk, hogy melyik volt a domináns? Ha egy órát öt percnek éreztünk, akkor a meditáció, ha öt percet egy órának, akkor a koncentráció (vagy durvább elterelődés) dominált a gyakorlatban. Szvámí Véda más oldalról is megvilágítja a különbséget: „melyik az a pont, ahol a fák erdővé válnak; mikortól alkotnak a hullámok áramlást? Ezen a ponton válnak a részek egésszé. Mindezen tagok vagyok. Mindezen tagok vagyok? Mely ponton szűnök meg pusztán az ujjaim, a csuklók, a vér és a csontok kombinációja lenni, és válok énné?! Ahol a részek megszűnnek, és csak az egész tapasztalható, az a meditáció!” (Papp József: A jóga meditatív hagyománya)
Harmadszor, mindezen tények ismeretében miért tematizáljuk mégis a „meditációs” eseményeinket? Nagyjából az Insta pózoláshoz tudom hasonlítani az elvet. Az ászanák trendik. Az emberek látják – könnyen lehet vele kapcsolódni. A meditáció trendi. Tök menő manapság a különböző mindfulness programokra járni, meg meditálni. Tehát, ha valaki találkozik egy olyan eseménnyel, mint mondjuk a február 1-jén tartandó „Ahimsa meditációnk”, akkor sokkal könnyebben tud vele azonosulni. Az óra elején különböző gyakorlatok segítségével konkrétabban körbejárjuk a leendő koncentráció tárgyát, jelen esetben az ahimsát. Az egy helyre irányuló koncentrációban (ekagram – egyhegyű, egy pontra fókuszált) megjelenő éber tudatos jelenlét pedig felkészít a meditációra.
Összefoglalva tehát, azért vannak meditációs eseményeink, mert ez is ugyanolyan fontos (ha nem fontosabb) eleme a jóga útjának, mint az ászanázás. Azért tematizáljuk az eseményeket, mert eleinte a hosszan megtartott koncentráció is nehézséget okoz a kezdő gyakorlóknak és ezt azzal könnyítjük tovább, hogy a koncentrációnak adunk egy konkrét tárgyat. Ezeken a programokon először megismerkedünk „a tárgy” fogalmával, elméletével, majd rövid ászanázással felkészítjük a testet a meditációs ülésre. A témától függően sor kerülhet mantrázásra is, vagy hosszabb, vezetett, szisztematikus progresszív relaxációra.
Szóval ha szemeztél már az eseménnyel, ne aggódj, a 90 perc alatt nemcsak csöndben ülünk és „meditálunk”. ;)
