Sankalpa meditáció

A Sankalpa meditáció nem titkolt apropója az újév volt. Habár az eseményen többen is egyet értettünk abban, hogy ha valamit el szeretnénk kezdeni, nem kell megvárni, míg eltelik egy újabb év. Azonban mégis, az ünnepi rohanós időszakot magunk mögött tudva érdemes egy kis időt szentelni arra, hogy megvizsgáljuk jó irányba haladunk-e, céljainkkal összhangban. Ha magyarul elérhető forrásokat keresünk a sankalpa jelentésével kapcsolatban, akkor többnyire csak arra vonatkozóan kapunk információt, hogy ez egy olyan pozitív megerősítő célmondat, mellyel teremteni tudunk. Ezért hoztam nektem egy alaposabb cikket a Yoga Internationalről.

HOGYAN ALKOSSUNK SANKALPÁT?

A jóga hagyománya egy igazán mélyreható képletet kínál a szívből fakadó vágyainak megvalósításához, anélkül, hogy meg kellene változtatnuk azt, akik vagyunk. Ez a sankalpa (elhatározás) gyakorlata.

Szinte minden újévi fogadalomnak az a lényege, hogy "meg fogom csinálni". Felidézzük vágyainkat és saját magunknak tett ígéretünket arra vonatkozóan, hogy megváltoztassuk nemcsak azt, amit csinálunk, hanem azt is, akik vagyunk. Célokat tűzünk ki, és elképzeljük, milyen boldogok leszünk, amikor megkapjuk azt, amit óhajtunk.

De ha van bármi, amit a jóga taníthat nekünk, az az, hogy hatalmas a különbség a "meg fogom csinálom" és a "legyen meg a te akaratod" között. A legtöbb újévi fogadalom az ego, az érzékek és a kondicionálás téves vágyain alapul. Szinte mindig kudarcot vallanak, mert abból a feltételezésből indulnak ki, hogy nem vagyunk elég jók, és megerősítik azt a téves hitet, hogy a boldogság attól függ, hogy megszerezzük azt, amire vágyunk.

A jóga hagyománya egy újabb alternatívát kínál az újévi fogadalomnak: a sankalpa, vagy az elhatározás gyakorlását. A sankalpa gyakorlat abból a radikális előfeltevésből indul ki, hogy máris azok vagyunk, akinek lennünk kell, hogy teljesítsük az életünk dharmáját. Csak összpontosítani kell az elmét, csatlakozni a legmélyebb vágyakhoz, és isteni energiát közvetíteni feléjük.

SANKALPA: A FOGADALMAK MÖGÖTT

Rod Stryker, a ParaYoga alapítója elmagyarázza, hogy az élet legfontosabb építője az elme. Annak az életnek a megteremtéséhez, amelyet élni szeretnénk, újra és újra fel kell hívnunk az elme figyelmét a dharmára, a legmélyebb szándékainkra és a belső isteni minőségeinkre.

A sankalpa egy olyan kinyilatkoztatás, amely ezt megteszi számunkra. Stryker elmagyarázza, hogy a kalpa fogadalmat jelenti, vagyis „a szabályt, amelyet minden más szabály felett meg kell tartani.” A san pedig a legfelsőbb igazsággal való kapcsolatra utal. A Sankalpa tehát fogadalom és elkötelezettség, amelyet vállalunk a legfelsőbb igazságunk támogatása érdekében. „A definíció szerint a sankalpa tiszteletben tartja életünk mélyebb értelmét. A sankalpa a dharmához szól – ahhoz, hogy mi itt tartózkodásunk legfontosabb célja. ”A sankalpa olyan nyilatkozattá válik, amely emlékeztet valódi természetünkre és vezet minket döntéseinkben.

Miközben a tipikus újévi fogadalmak hetek, vagy akár napok alatt kudarcba fulladnak, a lelkesedés és az akaraterő elfogy, a sankalpa nem igényel semmilyen ego által vezérelt akaratot, amelyet a változások végrehajtásához általában használunk. Richard Miller, az Advaita Vedanta és Kasmír nonduális hagyományok klinikai pszichológusa és tanára szerint a sankalpa minden megvalósulásához szükséges feltétellel együtt érkezik meg. Ezek közé tartozik az iccha (óriási akarat és energia), kriya (akció) és a jnana (a cselekvés végrehajtásának bölcsessége). „Ezek mind olyan isteni aspektusok, melyek bennünk élnek. Amikor megjelenik az igazi sankalpa, felébreszti ezt a három isteni  tulajdonságot ”- mondja Miller. „Nem kell keresni, hogy hol fogod megtalálni az akaratot hozzá. Az energia és az szándék már ott van. A sankalpa megmutatja nekünk, hogy mi az a cselekvés, amelyet hajlandóak vagyunk tenni a világba. ”

KÉTFÉLE MEGOLDÁS

A sankalpa kétféle lehet. Az első az, amit Miller „szívből fakadó vágynak” nevez, amely a valódi  természetet tükröző kijelentés. Az ilyen típusú sankalpa sokkal átfogóbb, mint egy újévi fogadalom, és nem igényel beavatkozást vagy intézkedést. Szó szerint és egyszerűen az a kijelentés, hogy ki vagy, például: „Teljes vagyok, és egészséges” vagy „Maga a béke vagyok.” Miller szerint ezek nem az intellektuális elméből származnak. „Az elhatározás mélyen belőlünk fakad, közvetlenül abból a rejtélyből, hogy kik is vagyunk valójában."

A sankalpa második formája egy meghatározott szándék vagy cél is lehet. Brenna Geehan, a San Francisco Bay Area hitelesített ParaYoga oktatója elmondja: „Amikor felfedezzük a céljainkat, nem minden történik egyszerre. A lelkünk küldetésének teljesítéséhez mérföldköveket kell elérnünk." Konkrét célok kitűzése segíthet abban, hogy az adott pillanatra vonatkozó döntéseinket összehangoljuk a szívből fakadó vágyunkkal. Geehan azt javasolja, hogy tekintsünk előre a következő évre, és kérdezzük meg magunktól, hogy milyen konkrét dolgoknak kell történnie ahhoz, hogy továbblépjünk utunkon. Ez a speciális sankalpa leírja, hogy mit kell tenni, és hová kell irányítani az energiát, hogy haladást érjünk el a nagyobb életcélok irányába.

HOGYAN FEDEZZÜK FEL A SANKALPÁNKAT?

A sankalpa felfedezése a hallgatáson keresztü történik. Legmélyebb vágyunk már jelen van, arra vár, hogy meglássuk, meghalljuk, megérezzük. Ez nem egy olyan dolog, amit tejesíteni kell és az elmének sem kell vadul keresnie.

Miller a hallgatási folyamat három szakaszát írja le, amelyet a Vedanta hagyománya határoz meg. Az első, a sravana, a hajlandóság hallani a szívből fakadó vágy üzenetét. Bátorságot igényel a szív meghallgatása, és egy meditációban elcsendesedett elme képes a legjobban meghallgatni ezt a belső hívást. A második állapot, a manana, az üzenet befogadása. Amikor halljuk ezt a hívást, képesnek kell lennünk megérezni és mélyen reflektálni rá. Az utolsó szakasz, a nididhyasana, a készség arra, hogy megtegyük azt, amit a szívből fakadó vágy megkövetel tőlünk. "Ez cselekvésre hív minket" - mondja Miller. "Legyünk hajlandóak reagálni."

Mi történik akkor, ha leülünk és nem halunk semmilyen választ? Vagy mi van akkor, ha a hallott válaszok - új autó, új munka, jobb kapcsolat - inkább az egónk, érzékeink és kondicionált elméjénk végtelen vágyainak hangzanak inkább, mint a szívünk bölcsességének?

Anne Douglas, a Banff-i, Albertai jóga terapeuta arra specializálódott, hogy a tanítványait navigálja annak a gyakran nehéz kérdésnek a megválaszolásában, hogy „Mit szeretnék igazán?”. Arra ösztönzi a gyakorlóit, hogy egyszerűen kezdjenek ott, ahol éppen tartanak. Douglas szerint bármilyen cél lehet belépési pont, ideértve a tipikus újévi fogadalmakat is. „Még egy olyan vágy is vezethet a szív vágyához, amelyet egyszerűnek vagy sekélynek tartunk. Előfordulhat, hogy kondicionálásból fakad, de ha bízunk a gyakorlatban, és továbbra is követjük a szív vágyát, akkor elviszi lényünk lényegéhez.”

A mélyebb vágy eléréséhez, dolgozzon bármilyen céllal is, mg kell kérdeznünk magunktól, mi rejtőzik mögötte. Például az egyik leggyakoribb cél, amelyet Douglas hallani szokott, a következő: „Szeretnék jól lenni” vagy „Fogyni akarok.” Amikor a gyakorlókkal dolgozik, megkéri őket, hogy képzeljék el, milyen lesz az élet és mit gondolnak, hogy fogják érezni magukat súlycsökkenés és az elért formájuk eredményeként. Ez az önszeretet, a fizikai jólét vagy a szabadság érzése? Milyen érzésre törekszenek? Mi szív óhaja, ami ebbe az irányba tereli őket?

Egy másik általános cél az, hogy abba kell hagyni valamit, például a dohányzást, a vásárlást vagy a húsfogyasztást. Az ilyen szándék mögött álló szívből fakadó vágy vizsgálatához kérdezzük meg magunktól, milyen vágyat próbál kielégíteni ez a viselkedés. Szeretük a nyugalom, a fájdalommentesség vagy az elfogadás érzését? „Nézzük meg, van-e bennünk mélyebb éhség, vagy vágy, amely táplálékot kér” - bátorít Douglas. Ez az éhezés irányulhat a szív vágyára. Ha valaki azzal kezdi, hogy„ le akarok szokni a dohányzásról ”, amint elkezdenek dolgozni vele, felszínre kerül egy mélyebb vágy, például:„ Vigyázni akarok a testemre.” Még az úton tovább haladva is ez lehet a sankalpa: „szeretem a testem” vagy akár „maga is szeretet vagyok.” Ez egy hosszú fejlődés, de még mindig megvan a dohányzásról való leszokás kezdeti szándékának érzése.

A SANKALPA KIJELENTÉSE

Természetes, ha a vágyunkat a „szeretném”-mel azonosítjuk, a szándékunkat pedig az „akarom”-mal vagy a „nem fogom”-mal. "A sankalpa nem petíció vagy ima" - mondja Miller. "Ez egy mélyen vallott tény megállapítása és egy fogadalom, amely a jelen pillanatban igaz."

Ezért a sankalpát - mind a szívből fakadó vágyat, mind a konkrét szándékot - a jelen időben kell kifejezni. Például, ahelyett, hogy azt mondanánk, hogy „együttérzőbb akarok lenni”, lehet inkább a sankalpa: „Az együttérzés az én igazi természetem” vagy „maga vagyok az együttérzés”. Ahelyett, hogy a szándékot meghatároznánk: „Nem eszem húst”, a konkrét sankalpa ez lehet: „A testem és a többi lény iránti együttérzéssel vegetáriánus életmódot folytatok.” A sankalpa jelen időben történő kijelentése nyomatékosítja azt az óriási akaratot, energiát és igazságot, amely a szív mélyéből fakadó vágy felfedezésével érkezik. Arra is emlékeztet, hogy bármi, ami szükséges hozzá, már bennünk van.

ÜLTESSÜK EL A SANKALPA MAGJÁT!

A sankalpa legfontosabb gyakorlata az emlékezés. Azzal, hogy az elhatározást szem előtt tartjuk, erősítjük eltökéltségünket és tiszteletben tartjuk a szívből fakadó vágyunkat. De a sankalpa egyszerű ismételgetése nem elegendő. „Amint azt mondjuk, hogy akarunk valamit, egy részünk felismeri, hogy ez nincs meg” - magyarázza Stryker. Amikor a tudattalan elme hiányosságból vagy észlelt elégtelenségből működik, akkor az eltökéltséget támogató energiánk gyengül.

Stryker a Tripura Rahasya-ra utal, egy tantrikus szövegre, amely azt tanítja, hogy a sankalpát recsitáló elme minősége határozza meg annak hatását. Az elhatározás teljes megvalósításához az elmének a dualista gondolkodásról a nonduális tudatosságra kell váltania. Ezért a meditáció a legtermékenyebb talaj a sankalpa gyakorlásához. Ez visszatereli az elmét a jelen pillanatnyi teljességéhez. "Minél tovább tudunk könnyedén pihenni az egységben, annál gyorsabban vagyunk képesek teljesíteni a sankalpánkat" - magyarázza Stryker. "Az elme erősebb képviselő lesz, amely segít szándékunk teljesítésében."

A sankalpa tudatosítását leginkább támogató lelkiállapot az a közvetlen tapasztalat, hogy nyitott, időtlen és tökéletes vagy - amit a nondualizmus a tiszta létezés állapotának ír le. "Ha ez nincs a helyén, akkor az ego bekapcsolódik" - mondja Miller. "Arra a szándékra jelenik meg, hogy van valami baj velem, amit meg kell javítanom. Kapcsolódni kell azzal, hogy a létezés minősége már teljes és egész."

Az egyik legerőteljesebb gyakorlat ezen állapot megtalálására és a sankalpa magjának elültetésére a jóga nidra. A nidra ugyan „alvást” jelent, de ez valójában valódi természetünk felébresztése. A jóga-nidra szisztematikusan ellazítja a testet és az elmét, és a mély tudatosság felé vezet. Tudatosak és éberek vagyunk, de megtapasztalhatjuk a testtől és az elmétől való elhatárolódást. Ilyen módon oldódik a prakriti és a purusha összekeveredése, és valódi természetünk békéjében, bölcsességében és szeretetében pihenünk. Anne Douglas elmagyarázza: „A jóga-nidrában mély nyitottságot fedezünk fel. Az önkorlátozó hiedelmeink feloszlanak, és tiszta lények vagyunk. ” Amikor emlékezünk a szankalpára ébrenléti állapotban, az kétségeket vagy az ego törekvését válthatja ki. „Amikor felidézzük a sankalpát a jóga nidrában, a szívből fakadó vágy érzésként érkezik a elme testbe. Abban a pillanatban ez tökéletesen valós és igaz.”

HOGYAN TÁPLÁLJUK ELHATÁROZÁSUNKAT?

Miután azonosítottuk és elültettük a sankalpa magját, megkezdhetjük a sankalpa shakti megerősítésének folyamatát, az energiáét, hogy megtegyük lépéseket, melyet elhatárizásunk megkövetel. Geehan szerint bármilyen meghozott döntés támogatja vagy aláássa az ön elszántságunkat. Ez igaz olyan döntésekre is, amelyek úgy tűnnek, hogy nincsenek közvetlenül összefüggésben a konkrét szándékunkkal. Tegyük fel, hogy tudatában vagyunk annak, hogy a cukor rosszul hat az energiaszintre és az alvásre. De újra és újra „elfelejtjük” ezt, és ennek ellenére cukrot eszünk. Minden alkalommal, amikor ezt megtesszük, megerősítjük azt a részünke, amely elfordít minket a tudatosságtól és a szándéktól. Hatalmat adunk annak az oldalunknak, mely a tudatossággal szembe megy.

Másrészt, minden tudatos döntés lehetőséget ad a sankalpa shakti megerősítésére. Ez az alapja az „kiinduló pontnak” nevezett ParaYoga gyakorlatnak. Az utasítások egyszerűek: válasszunk valami nem konstruktív dolgot, amelyet rendszeresen csinálunk, és fogadjuk meg, hogy 40 napig nem csináljuk. Körömrágás, kávéfogyasztás, tévénézés - nem számít, mit választunk, mindaddig, amíg a szokásunk. Kapcsolódhat a szankalpához is, de nem kötelező.

Ez valószínűleg úgy hangzik, mint a tipikus újévi fogadalom, de a kiinduló pont gyakorlása végső soron nem arról a szokásról szól, amelyet megpróbálunk megtörni. Amikor eljön a késztetés pillanata, ahelyett, hogy a szokásos ösztönt követnénk, emlékezzünk a sankalpára. Ilyen módon a szokás emlékeztetni fog, amely visszaterel az elhatározáshoz.

A cselekvésre való késztetés és a sankalpa recsitálása között fontos egy kicsit megállni és meghívni az elmét az egység állapotába. Élvezzünk néhány tudatos lélegzetet, és keressük meg a szünetet a lélegzetek között. „Egy pillanatra, emlékezzünk az igaz természetünkre. Ebben az állapotban - a teljességben és egységben, nem pedig a zavarban, hiányban vagy akár reményben - emlékezzünk a szankalpára ”- mondja Stryker. Ez a kulcsa az kiindulási pont gyakorlatnak.

Még azokat az eseteket is, amikor elfelejtjük szándékunkat, átalakíthatjuk a sankalpa támogatására. Anne Douglas e kihagyott lehetőségek emlékét felhasználva felkészíti a gyakorlókat a jövőben meghozott döntésekre. „Menj vissza időben egy olyan pontra, ahol elvesztetted. Térj vissza a kényszer érzékszervi érzéséhez, képzeld el újra, és teremtsd meg újra a pillanatot. Ha teljesen megéled ezt az érzést, képzeld el, hogy nem engedsz a szokásnak. Húzd fel a szankalpa erejét, és érezd az egész testedben a szívből fakadó vágyad. Aztán térj vissza a kényszer érzésének emlékéhez. Ugrálj oda-vissza, minden alkalommal erősebbé téve a szívből fakadó vágy érzését. ”

Ugyanazt a megközelítést alkalmazhatjuk nemcsak az kiinduló pont gyakorlatához választott viselkedésre, hanem minden egyéb döntéshelyzetre. Miller tetteink napi felülvizsgálatát tanácsolja az elhatározásunk szempontjából. Tegyük fel például, hogy az őszinte vágyunk, az hogy „tele vagyok isteni együttérzéssel”, és a konkrét szankalpánk: „Minden találkozás során kedvesen bánok magammal és másokkal.” Visszatekintve a napunkra, kérdezzük meg magunktól:Barátságtalan, galád és szívtelen voltam? Ezt a visszatekintést ne kemény önkritikával végezzük, hanem őszinte érdeklődéssel, látva azt, hogy mi történt. Mi volt a szituáció? Milyen gondolatainkvoltak? Hogyan éreztük magunkat? Mit mondtunk és csináltunk?

Miller ezeket a félreértéseket nem kudarcnak nevezi, hanem egyszerűen csak „eltávolodunk önmagunktól”. A részvét pillanatnyi hiánya nem az, aki vagy. „A sankalpa valóban azt írja le, hogy kik vagyunk és hogyan mozgunk a világban, amikor harmóniában vagyunk önmagunkkal.” Az élet csak az a folyamat, amikor megtanuljuk, hogyan kell igazodnunk a valódi természetünkhöz, ami azt jelenti, hogy időnként elveszítjük az utunkat.

Miután megláttuk, hogyan távolodtunk el önmagunktól, képzeljük el, hogyan reagálhattunk volna. Mit gondolhattunk, mondhattunk, és tehettünk volna, amely jobban megfelelne az elhatározásunknak? Milyen lett volna? Figyeljük, hogyan működik, és érezzük a testünkben. Óvjuk ezt a választ mindaddig, amíg úgy érezzük, mintha tényleg így történt volna. Douglas szerint ez a gyakorlat „segít feloldani azt a kondicionálást, amely megakadályozza a dharmát és az igaz természetre ébredésünket”.

A DHARMA TELJESÍTÉSÉNEK KULCSA

Amikor először kezdünk el dolgozni a sankalpa-val, a gyakorlat ellentmondásokkal telinek tűnhet. Először azonosítjuk azt, amit szeretnénk, de ennek megvalósulásának egyetlen módja az, ha felismerjük, hogy ez már megvan, és már megvalósult. Konkrét célokat tűzünk ki, és elkötelezzük magunkat, hogy megtörjük a szokásainkat. Minden alkalommal, amikor e célokkal összhangban cselekszünk, először el kell ismerni, hogy már tökéletesek és teljesek vagyunk.

Rod Stryker szerint ez a látszólagos ellentmondás mind a sankalpa gyakorlás, mind a nemduális tanítás lényege. “Mindez arra vezethető vissza, hogy mindannyian vagyunk és válunk valamivé. Van egy részünk, a para atman, amely transzcendens, eredendően egy, és nincs szüksége semmire. De van egy jiva atman részünk is, amely meghatározott céllal és sorssal lép az életbe, és amely mindig is válik. ”Stryker elmagyarázza, hogy a dharma teljesítéséhez meg kell találnia a módot a létezés e két látszólag ellentétes aspektusának integrálására. „A boldogság szempontjából elengedhetetlen, hogy egyszerre mindkét úton járj. Irányítsd energiádat célirányosan, de maradj tudatos arról, hogy a természeted változatlan maradjon függetlenül attól, hogy elérted-e célokat vagy sem. Élj a lehető legelégedettebben a cél között és a cél megvalósítása között. ”